A történelem oktatása az egyetemeken, iskolákban, gimnáziumokban, kollégiumokban, papneveldékben és más intézményekben, Európa több országában kétségtelenül az erkölcstelenség iskolája, a hallgató számára, akinek az elvek nélküli politikai brutalitás és bestialitás képére formálják az értelmét ,,amely annyi évszázadon át uralta az emberiséget, és amiről az Ókori Rómának – ma is egy túlságosan nagy becsben tartott – képét őrzi”.
Ez az eleve ártalmas és romlott tanítás, amely eltorzítja a megítélést, megkeményíti és kiszárítja a szívet, megrontja a lelket; dicsérik ezt az elnyomó és szélsőséges rendszert amely „pontosan az ellenkezőjét tanítja mint amit a vallási és a civil törvények…”
A legkisebb helyesbítés nélkül kérkednek Cézárok és Pompeiusok dicsőségével; Plinius megtanítja nekünk a „nagy tetteket” amelyek a legrémisztőbb erkölcstelenségek. Miután Cnaeus Pompeius Magnus véghez vitte több ázsiai nép leigázását, szentélyt emelt a pusztítás emlékére Minervának, amelyre felírta, hogy harminc éven át háborúzott, ölt, sebesített, fogságba ejtett vagy szökésre kényszerített 2 183 000 embert, teljesen elsüllyesztett 846 hajót, és elfoglalt 1538 várost.
Plutarkhosz számításai szerint, ugyanakkor, kilenc év hódítása alatt, erővel bevett 800 várost, leigázott 300 nemzetet és szétvert egy csatasorozat során 3 millió katonát, amelyből egy millió kard által pusztult el, egy másik milliót a „korona alatt” adtak el – ahogy azt mondani szokták – és a legkeményebb rabszolgaságba mentek meghalni.
A jó Titusz által, közel 2 millió zsidó halt meg kard által, lángokban vagy kínhalálban; a többit elárverezték a rabszolga piacokon. Titusz «akinek lehet, hogy csak az idő hiányzott ahhoz, hogy a második Néró váljon belőle a Kapitóliumba szállította a Jeruzsálemi templom összes kincsét, letarolta azt és magát a várost is, és egy császári ediktumban rendelte el, hogy halálbüntetést kap az a zsidó aki lábát teszi területére.
Az európai gimnáziumok, szemináriumok és főiskolák gyermekeinek szemrebbenés és rosszallás nélkül tanítják ezeket az állítólagos „nagy tetteket”. A gyerekek csodálják ezeket, mert hőstettként tekintenek rájuk, nem látnak szebbet, és nemesebbet mint Nagy Sándor és a cézárok, Nagy Károly és Bonaparte kapzsi és vérengző birodalmait.
Ez az a nép amelyet követendő példaként adnak az ifjúságnak! Igen, kétségkívül nagy, nagy a gyilkolásban, nagy a gyűlölet műveiben, nagy az önzéstől, a mások megvetése és saját vérszomja miatt, a pusztítás szelleme által.
Henry Dunant
Forrás: L’Avenir sanglant (Open Library) 30-32. p.
Árnyékcsoport 